Fekete-fehér

Fekete-fehér

Fekete színű verseim folynak

Megtisztult fehér lapokra,

S így lesz néma tisztasága

Gondterhekkel átfirkálva.

 Elfeketedlenek a lapok,

Szavaktól, miket múltból lopok.

Fekete színű szavaim folynak

Fehér lapokra tolongnak

S így lesz néma lelkem vágya

Feketéllő, forró hamu mára,

Mígnem egyszer végleg kifogyok.

Majd akkor jőnek igaz fagyok.

Fekete színű havak potyognak.

Mindazok, mik fehérek voltak

Elfeledték rég, hogy válnak

Sötétségből szikra ragyogásba.

Elfedem szép emlékeim, holott

Még egy sem igazán halott.

Fekete színű könnyim potyognak

Minden egyes hantolt holtra,

Ellepi őket a föld barnasága

S a múló idők képhomálya.

Mit elmém az évektől kapott,

Az lassan mind-mind elkopott.

Mára fekete színű lapjaim az éveim,

Az egyszervolt fehér emlékeim

 Verseimben feketéllenek,

De hátha megérnek egy olyan telet,

Mikor ragyogó fehér hó hullik.

S lesznek ismét élők a hullák.

Nov.17.