Talán utolsó földi-szavaim
Írom ma
Tökéletes vakfehérségig klórozott
Papíromra,
Hisz létünk valódi jelentése nem szavakba
Van rejtve,
Az "fertőtlen" vaksággal csakúgy el lett
Felejtve,
Mint e hibátlannak hitt papír
Valódi színe,
A büszke fák barnasága fehérré
Vész s íme;
Mi is fehér lapok volnánk, oly
Hitt hibátlan,
Klórozott, fekete szavakkal
Telefirkálva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése