Felettem keselyűkkel
Váltják egymást éjjelek s nappalok
Csakúgy, mint az évek s évszakok.
Váltják egymást rovarok s madarak,
Csak egy dolog, mi változatlan marad;
A kört lengő keselyűk az égen,
Azon a homály-lepte szürkeségen,
Mi föléje van mindnek, mi változik
S most komoly hangnemre váltok itt;
Mi az, mi változtathatatlan' örök,
Mi felett a keselyű-raj folyton köröz?
Azok a tüzes-pernyés keserű-hadak,
Emlékim közt körző, vonuló madarak;
Miktől eggyé lett éjem és nappalom
S e temérdek évszak és év-halom,
A leírhatatlanul sok emlékanyag,
Mi már egy ideje változatlan maradt;
Mint a keselyűk röpte az égen,
Azon a már tisztuló fehérségen,
Mi föléje van annak, hol állok itt,
Hol egy fiatal férfi épp most álmodik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése