Lombok között
Az ősz-fútta szélben bolyonganak
A zizzenő-sárguló lombok alatt,
Mintha már jártak volna erre,
Emlékeznek a fákra a hegyre.
Bolyonganak úgy nesztelen, halkan,
Nehogy zajt csapjanak az avarban
Feldúlva immár tiszta emlékét,
Úgy lesi mindkettő lassú léptét.
S bolyongnak tova a fák között,
Hova az a régi Ősz beköltözött,
Mitől emlék-lombok sárgulnak
S levelenként a szélben szertehullnak.
Így bolyongnak hangtalan végig,
Hátha a végét még úgy elérik,
Hogy léptük a az avart nem kavarja,
Tán így a lomb is később hull talajra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése