Fűt-fát
Milyen volt ajkad íze
Vagy csókod tapintása
Karjaid puha melegében,
Már nem is emlékszem.
Milyen volt hajad színe
Vagy szemeid barnasága
S annak rejlő titka,
Mára az sem tiszta.
Milyen volt hűvös hangod,
Mivel forró éjjel ébresztettél,
Ma már azt is elfeledtem.
Üresen álló emlék lettem,
Nem tagadom, az vagyok,
S így mára te is emlék lettél,
De ígérnék fűt-fát, sőt virágos kertet,
Ha csak egy napra lehetnék újra szerelmed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése