Vias naturales II
Tegnapi írásomban tévedtem,
Hogy még ebben a jelen életben
Lefordíthatom bármi földi-nyelvre
Dolgait a való világegyetemnek.
Mert mindaz, már rég felborult,
Hiába tudok magyarul, angolul,
A sok szótalan gondolat elveszett,
Hát mindegy is, hogy értek-e földi-nyelveket.
(Hozzátenném, ha tudnék időt utazni,
Gyermek-önmagamban szótlan kutatni,
Rájönni mi voltam, újra minek születtem
Mielőtt még "önfeledt" felnőtt lettem,
Ki földi-nyelvek s tanoknak tudója,
Egy, a már megnevelt nevelők utódja.
Akkor tán megérteném, tudnám,
Látnám önvalómnak való útját.)
Tegnap amit tulajdonképp vétetettem,
Amiben úgy érzem, hogy mégis tévedtem,
Hogy a tudásra mi a Múltban maradt,
Nincsenek is holmi földi-szavak.
Ezzel mondani most csak azt akarom,
Hogy egyetemes dolgokról nem vagyok
Képes írni, hiába bármi erős akarat,
Ha nem tudom rájuk a földi-szavakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése