Képeslapom
Hát kétezer-tizennégy előtt megélem,
Hogy szét kell tépnem a képeslapot,
Mit múltbéli énem hagyott
Átitatva álmokkal s reménnyel.
Darabjait elszórom és lenyelem,
Hadd repüljenek máshoz e szélben,
Feláldozom vágyott jövőbeli énem,
Hátha mást is érhet ez a szerelem.
Röpüljenek a tépett szélű darabok,
Vissza se tartom, csak elengedem
Az orkánnal jött szelíd szelen.
Majd írok egy új képeslapot.
De ezt már ne lássam soha egészben,
Csak ne öltsön újra teljes alakot!
Veszek inkább új, tiszta képeslapot
S képmásom festem rá újon enyémnek.
Széttéptem, lenyelem, szál már a szeleken,
Elengedtem most már tényleg
Darabjait a régi képnek,
Ne repüljenek már tovább velem.
S az újat most itt hagyom,
Erre az asztalra leteszem,
Hátha ettől én is új leszek,
Mint a kép a képeslapon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése