(B)irodalom
Elmém ősi rendszerű, egyszerű birodalom,
Melyben az úr, a magyar irodalom
S én vagyok az ige-iga húzó rabszolga,
Ki sarat s tintát hányva-vetve, markolva
Hull porba, ki nehezen, de mégis talpra áll
S véres tenyereivel tovább boronál,
Felszántva tollával a fehér réteket.
Elmém, lényem ostorral csapkod felém,
Kiáltozva; Gyerünk, mindent a rendszerért!
S én, félve, egyszerűen hűen fejet hajtva,
Mint a szekérbe fogott szolga marha,
Úgy húzom én is, mintha muszáj lenne.
Húzom töretlenül szolgalelkű fegyelemmel
Ezt, ebben a saját (b)irodalmamban élt életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése