Mindig. Megállás nélkül kalapál.
Több, mint huszonkét éve halad át
Édesanyámnak temérdek vére,
Mi lassacskán átalakul enyémre,
Tőle van bátorságom s mérsékletem,
De pár esztendeje a vérképletem
Kimutat valami saját, furcsa egyedit
S tán ahogy az idő eltelik,
Önmagamé fog majd dominálni
És edesanyámé meg kiválni,
Vagy, talán, mint a domino,
Úgy siklik végig az origon
A papírra írt vér-képleten
Keresztül, egész életen,
Hogy soha nem vész el,
Csak átalakul enyémre.
A vér nem vész el,
Csak átalakul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése