Huszonkettő
Huszonkét éves lettem én,
Ennyit éltem e földtekén
S milliárdnyi pillanata
Zúdul rám, mint tél hava
Hirtelen, s éjeim sötét holdja
Ragyogja
Be a napokat,
Olyan sokat,
Hogy szemem
(Az is hirtelen)
Elvéti a képeket,
Hibásan veítve éveket.
Huszonkét éves lettem én,
Emlékekkel terhelt elmém
Is pontosan annyi.
S máris könnyű megzavarmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése