Hófehér
Hűvös folyamok zúgó medrében
Áztatom ki paplanomból vérem,
Mi oly forró, hogy verejtékezek,
Mikor megriadva felkelek.
Vörös fodrokká festve az árt
Mosom bele kezem s paplanát
Mindennapos gyötrő álmaimnak.
Kék tükre átvál arci pírnak.
Olyannak, mint az övé volt,
Mikor Barcson kel a szürkés hold
S e mázsás meleg dunnyhát rámterítette.
Esténként arra vért terít tette,
Mit szorgosan mosok, mint Mama sikálok.
Hideg kavicsain reszketeg' állok,
Hisz a tágas meder víze vér,
Pedig a paplan egy ideje hófehér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése