Távol a-z-űrben

Távol a-z-űrben

Fekete lyuk tátong.

Lüktető űr.

Zűr.

Távol.

Univerzum zűre.

Bolyongó bolygók gyűrűje,

Porködje iparkodva

Emészte fel minden holdat.

Csak egy telihold

Dalol a keleti oldalon,

Féltekén, mit jaj, hogy féltek én

Az Űrtől, az Úrtól.

A fekete lyuktól,

Mi távol

Tátong,

Mégis elnyeli holdjaim.

Lassan elvész utolsó holdam is,

Mert tátong, tágul,

Mindazt, mi elém tárul

Magába gyűrve

Hatalmasodik el az űrben,

Mi mellkasomban lüktet éjjel,

Mi testemnek vörös üregében

Emészt fel mindent s boly'gó holdakat.

Már csak egy, mi megmaradt.

Hiába jő, megvédi kőfala

Lüktető űrömnek.

Távol zűr

Közben a holdat nézem.