Majd ő
Hát tényleg ily nehéz feledni,
Még élőt a föld alá temetni?
Csillapíthatatlan vad erővel ások,
Gödrömbe hulltak mind a mások,
De mit tényleg ölni szándékozok,
Az gyermeteg mosollyal toporog
Csak kézzel kivájt árkom fölött,
Karjaimban minden csont eltörött
S már nem is érzem elhaló karom
És mégis a lyuk falát kaparom
Másokkal s magammal a föld alatt,
Kaparászom fáradozva a kőfalat,
Min épp az áldozat vigyorog,
Ki azóta éjperemes ásót fogott
S szorgosan ás vissza a földemből,
Mégsem én őt, majd ő megöl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése