Ez az utolsó. Elég lett!
Nem írok verset, meséket,
Mert mind ugyanarról szól
S mire leírom az utolsó szót,
Figyeljétek, ez is arról fog.
Csak dübörgő kő-szívet okozok
Ezzel újon kialakult magamnak.
Változok, mert tér s idő elhalad.
Változok egy átkozott tengelyen,
De nem, mint hajó a tengeren,
Lineárisan abból a zéró pontból,
Hol kifogytam a szabad szóból
És az utolsónak rabja lettem.
Jaj, mit mondtam, mit tettem!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése