Gyermekemnek írok most
Ó, én drága jövendőbeli gyermekem,
Kérlek, már most nézd el nekem
Minden szörnyűséges, átok tettem,
Mindazt, mit fogok, vagy máskor tettem.
Tanulj tőlem, hibáimból s ne nézz el,
Ha szembenézel valami nehézzel,
Mert 'miért harcolsz, mind megéri!
Így majd nem kell neked remélni,
Hogy jobb lesz életed, mint apádé,
Ki eladta magát a puszta vágyért,
Ki csak csalva mondja, hogy szeret
S kihasználva az adott lehet-teret
Nem él a feleségéért, az él érte,
Mint ki kapta, de sosem kérte.
Bocsásd meg, ha majd az ifjú dajka
Fiatal, rózsa színű csókos ajka
Munkámból megjövet az enyémre téved,
Akkor majd hunyd le szemed kérlek.
Te szegény fiam, te ártatlan gyerek,
Muszáj lesz, hogy becsukd a szemed!
És bocsásd meg kérlek,
Sőt elárulom már most néked,
Miért fogom ezt tenni,
Mert nem lehet lenni,
Ha csak őt keresed.
Nézz el fiam, csukd le szemedet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése