Amoeba

Amoeba

Amoebaként hasadok.

Lüktető űröm szétszakad.

Ősrobbanás.

Sejt-elmes élet.

Sejtelmeim és sejt elemeim

Hullnak avarnak.

Kegyelmezz! Kérlek!

Fáj, mintha karom

Tépnék ki tőből.

Kegyelmezz!

Ha kell életemet

Gondolatlan vetem el,

Csak ne, csak ne fájjon!

Bárki vagy, adj hitet!

Vagy bármit,

Mibe újra kapaszkodhatok,

Mert nem bírom.

Már nem soká!

Fáj.

Mint mikor darázs

Mart meg először.

Fáj.

Mint lapockám,

Mikor eltörött.

Fáj.

Mint anno lábszáramon

A tátongó lyukon

Kikukucskáló

Csonthártyám,

 De ezek begyógyultak,

Csak ez itt, csak ez nem!

Könyörülj! Kérlek!

Ments meg engem...