Az Atya, a Fiú meg Ő
Hiányzik kitépett lengőbordám
S e tátongó sebbel nem élhetek,
De nem vagyok már én se gyerek,
Hogy csak úgy sírva szaladjak hozzá.
Bármennyire fáj, tovább menetelek,
Hátha egyszer férfivé fogok érni
S nem kell még több bordám kitépni.
Talán begyógyul e régi sebem.
Férfi! Ki azért él, hogy teremtsen,
Kinek bár varratokkal teli mellkasa,
Mi néha-néha önkényesen felszakad,
De csak azért, hogy szabad lehessen.
Én akarok lenni a Teremtő!
Hát gyermekként ért sebem elfedem
S így elkezdődhetne végre életem:
Én az Atya, a fia meg ő.
Á, nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése