Mitéres
Mit ér átkozott életünk?
Mondd! Mit ér az nekünk?
Bármikor mártír hősként eldobnám,
Ha e cselekedet visszahozná
Azt, miért érdemes volt élni,
Nem csak így végignézni
Saját valómnak pusztulását...
Hát hogy vessem el szívem vágyát?
Lehetetlen, ezt mindenki tudja.
Hát éljek-e, ha lelkem fújtja
E vágy, mi álmaimból jő..?
Hogy éljek, ha nincs e nő?
Ha nincs kiért bármit megtennék,
Kitől végre azzá teremnék,
Mire véglegesen teremtettem.
Hát inkább eldobnám lelkem
És senkiként élnék tovább...
...mert én voltam a legostobább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése