Jel érkezett
Volt, hogy úgy hittem, nem szeret senki,
De csak én nem tudtam mást szeretni.
Mondtam bár; Szeretlek! Fűnek, fának,
De egyszer sem egy emberfiának.
Mert hát mégsem lehet annak társa,
Kinek nincs más, csak átok magánya.
Bár emberek mindig állták köröm,
Nem akartam túllátni a ködön.
S így, egyedül éltem oly sok évig,
Nem létezhetek tovább csak félig!
Minap az Istenek jelet is adtak,
Hogy lépjek is meg-maradjak.
Most ebemmel együtt szemezünk a Holddal,
Elengedem mindazt, ami eddig voltam.
Most egy nagy, mély levegőt veszek...
Felkészülök!
...Mert innentől kezdve boldog leszek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése