Himalájás
Élesek a hangok, miket el-elhangolok.
Dallamok ritmusára ásom szívem sírját,
Leásom a földbe annak minden kínját.
Elásom a Himaláján, hol senki sem andalog.
Utána majd élem én a dallamokat,
Mikor szívem helyén néma űrnek űre,
S álmom szépül, válik olyan gyönyörűre,
Melyben csendnek hallom a hangodat.
Aztán mikor már túléltem az életem
Megmászom azt a legmagasabbat
S kiásom onnan, ahol akkor hagytam
Visszateszem s meglátom mi a végzetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése