Kapaszkodva
(Egy evolúciós tévhit,
Hogy nő, nem felejt férfit,
Viszont az ragaszkodik.
A nőbe hűen kapaszkodik.)
Ma arról beszéltem fivéremmel,
Mit kezdjek huszonegy évemmel,
Nem is minddel, csak párral,
Csak az előző valahánnyal.
S kérdésre kérdéssel válaszolt;
Eldobnád, mi szíved vágya volt?
Egy percre fontolóba ejtett,
De rájöttem, szív nem felejthet.
A férfi gyermekként ragaszkodik,
A nőbe mindig hűen kapaszkodik,
Kit soha meg se csalna.
Csak a női szív ilyen csalfa.
Hát gyermekként kapaszkodom,
Csüngök rajta, mint egykoron
Az életemet adó édesanyám
Tápláló, meleg mellkasán.
Biztos vagyok, hogy nem feledem,
Megírt sorsom bármi legyen,
Bölcs elefántként védem őt
A már rég kívánt feledés elől.
Nem dobhatom el, mi a szív vágya volt,
De mikor égre lép a fránya Hold,
Én fulladozva levegőért kapkodok.
Lassan megöl, amibe kapaszkodok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése