Égervölgy
Leírhatatlan, miként e lejtő a Mecseken
Átalakul s lesz belőle puha fotelem,
Párnákká válnak a kövek és sziklák
S büszke karzatává tölgyek meg szilfák.
A levelek az őszről maradt avaron
Most az a tavaszi lenge takaróm
S a szél, nomeg a patak csobogása
Az altatóm, mi elvezet álomába
Fáradt, dübörgő városi elmémnek.
A Mecsek eme lágy, tavas völgyében
Átalakul a természet, a táj,
Lelkem vele enyhül, itt aligha fáj.
Mintha minddel együtt válnék
Álomnak, nem vet ki a tájkép,
Az magában hordoz ugyanúgy engem.
Megírhatnám ennél sokkal szebben,
De leírhatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése