Az elme tragédiája

 Az elme tragédiája

-bevezető-

E mű szólni fog Éváról,

Ki egyben a kígyó a fáról

És a férfi lesz az Ádám,

Ki egymaga Isten és a Sátán.

-első szín-

Megteremtetett Ádám s benne

Megszületik a csodás elme.

Végtelenbe tárul szabadsága,

Nem gondol még az Almafára,

Nem csábíthatja el érett ága,

Hisz egy falatnak is nagy az ára.

Ekkor még nem tudja, mi jő!

Megteremtetett Éva, a nő.

-második szín-

Ádám szótlan. Meredve ámul,

Mikor a látvány elé tárul.

Lágy formák, kerek idomok,

Mint szellő-fújt kunsági homok

És két domb feletti tetőfokon

Ajkaktól dús a Napkorong.

Megteremtetett a szerelem.

Megszűnik létezni kegyelem.

-harmadik szín-

Ádám még mindig szabad,

De Éva a Tiltott Fára akad.

Mely Ádámnak álmaiból ismerős,

De tép gyümölcséből, mer' ő

Is. (Hirtelen, hang, mi erős'

Kiált: Ádám, ne légy oly vakmerő!)

Késő, már hat a "kígyóméreg".

Paradicsomból földi élet.

-negyedik szín-

Ádámot súlyos kínok gyötrik.
Éva lelép, csak úgy megszökik.

Sokszor akár több száz szálon
Fut venomként át Ádámon
Düh, bánat, irigység s vágyálom.
Kitörni kíván belőle a Démon.

Megteremtetett a bűn s halandóság.
Megszűnik létezni Örök-valóság.


-ötödik szín-

Ádám egy szoba közepén fekszik.
Egy elmegyógyintézet a helyszín.

Könyörög: - Ellenszérum kéne végre.
Megmart! Engem fojt a mérge! -
Felsóhajt. Majd felnéz az "égre".
Suttog: - Biztos van egy fának kérge...-

Megteremtetett a lélek Régi vágya.
Megteremtetett a psziché tragédiája.


-katarzis, egyben vég-

Éva látogat. Üvegablak. Az őr legyint.
Ádám kíséretben leül. Feltekint.

Kopott szemekkel Éva száját nézi,
Ahogy azt meséli, életét miként éli.
A méregtől rosszul lesz s tetézi,
Hogy Éva a kígyó-nyelvet beszéli.

Elsötétülés. Hangazavar s csattanások.
Megteremtetett a teljes Chaos.

-vége-