Lyukas

Lyukas

Lyukas nekem mindenem.

Lyukas reszkető kezem.

Lyukas a memóriám.

Lyukas az egész világ.

Lyukas a fáradt lelkem.

Lyukas, oszló zsák lettem.

Lyukas foszlott nadrágom.

Szívemen is lyuk tátong.

Lyukak, mik foltra várnak,

Lyukak e nagyvilágban,

Miket nem varr meg élet.

Egy ideje lyukként élek.

Óriás fekete-lyuk vagyok,

Mi elnyel minden csillagot,

Felemészti a világot.

Szívemen e lyuk tátong.

Lyuk, melytől reszket kezem,

Melytől nem emlékezem.

Táguló, hatalmas lyuk.

Mi mind, mind lyukak vagyunk,

Lyukak a nadrágzsebben

És egyre csak szélesebbek,

Beszippantva a valóságot. 

Szívemen ily lyuk tátong.

Hiába rá enyves folt,

Talán már több ezer folt,

Miket csak felemésztett,

Elnyelte az egészet,

Magába morzsol mindent,

Nem élhet csillag itt lent,

Míg szívemen lyuk tátong. 

Fekete-lyukká válok.