Fáj nagyon
Lelkem fáradt, majdnem zokog,
Esküszöm mindjárt sírni fogok
A nyugvást nyújtó vállamon,
Mert lelkem fáradt, fáj nagyon.
Felszakadnak szakadatlan a hegek,
Amint veszek minden egyes lélegzetet,
Tüdőm már száraz vért köhög,
Lelkem fáradt, megrökönyödött.
Fájdalmas kénszer minden léptem,
Miket elhagyok az idő-térben,
Lábam nyögve tesz meg útjait.
Lelkem fárad, a lég fújtja itt.
Kényelmetlen az összes estem,
Éjjelente gerincbetörve fekszem.
Balomra dőlni már nem is tudok,
Mert lelkem fáradt, hát nem fordulok.
Fáj minden tett s oly fáradt lettem,
Ahogy így sorvad s fárad lelkem,
Nincs a létnek ennél nagyobb ártalom,
Tudom, mert azóta fáj nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése