Magány
Borba fulladt magány
S megannyi tollat koptató
Nagy szó,
Papírra halt talány;
Jelenem, e szoptató
Anyó,
Anyateje mint méreg,
Mint a romlott bor
Folyton fojt.
Füzetben élt élet;
Mint hamvas korongon
Kopott hold.
Tejbe fulladt a vágy
S megannyi szám koptató
Mondatom.
Amennyire még olvadó
A hó,
Amíg még revűt vet a jégen
Fénye,
Addig erjedt anyatejbe
Halnak, kik magányosak
Voltak
S abba bort keverve
Áldozzák fel, mint áldozat
Az álmokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése