Férfi fejjel
Bár férfi fejjel szerettem volna beléd,
Nem oly gyerekkel, mint akkori enyém.
Gyermek voltam még, túl naiv s ostoba
És egyetlen szólamért lett az élet mostoha,
Mit vétken ejtettem, leányt nővé téve.
Sohasem felejtem azt az éber éjem,
Mikor aznap kimondtam; nincs tovább!
Buta gyerek voltam, tán a legostobább,
E mondatom meggondolatlan tört számra,
Már nem tagadom, nem volt igazsága,
Mert folytatódott, bennem meg mindig él,
De benned szertefoszlott már e régi év.
S így férfi fejjel rettentően bánom,
Mit még gyerekkel ejtettem ki számon,
Így téve nővé lányt, más férfiak mellett,
Hát szívem kővé vált, verejtékes keblem
Mókázva és önfeledten tépve szét.
Bordámba nyílal ez a gyermekév
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése