Féloldalvást fekve
Így jobbomon fekve
Nem hat gravitáció
Szívemre.
Az súlytalan lebegve,
Mint a februári hó
Az estben,
Olyan lágyan lebben
Abba a másvilágba
Át keblem,
Ebbe az éji kényelembe.
Pszichém képzett álomában
A testem,
Mint pihe repül át az esten,
Hisz súlytalan benne dobbanó
Szerve.
Így féloldalvást fekve,
Megszűnik létezni a való
Terhe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése