K. Máriának
Küldeném e levelet K. Máriának,
Amellyel kérdésére válaszolok,
Hogy ily fiatalon az elmúlással
Nagy hévvel minek foglalkozok?.
Azért, mert a múlás a létből ered
S nem feltétlen' a Halál a lényeg,
Hanem az, miként az idő pereg
S megszületik annak eredménye.
Nem valóm, az anyag az, mi elvész,
A költő, az mindig költő marad,
Akkor is, ha teste elenyész
Minden ruhája ronggyá szakad.
És bár a tudott halandóság
Elgondolkoztat, hisz ember vagyok,
Az mindenkiben ben' motoszkál,
Hisz csak az halhatatlan, aki halott.
Kedves nagyanyám tudd, élek míg élek,
Tudva, hogy csak testem a halandó,
Mert sohasem a Halál a lényeg,
Hanem mindaz, mi maradandó.
S amikor már halhatatlan leszek,
Ígérem, múlásról mélázni már nem fogok
S nem is filozofálok az életen.
Akkor majd az Örök-léttel foglalkozok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése