Ő döng
Döngő, néma zajok törik meg
Azt a hangtalan csönd-ívet,
Mit körém búg az éjszaka.
Megrezzenek, ha kutya barkol
A csillagba szőtt ég alatt.
Döngő, néma-bús gondolatok
Ostromolják e sötét napszakot,
Mit körém suttog nesztelen
A keringőt táncoló telihold.
Ó a buta, ó az esztelen.
Döngő, néma hívogatására
Nem lehet karom széles kitárva,
Hisz várnak rám hosszú évek,
Meg-botlások, hős-szerelmek
És vágyakozó, temérdek érdek.
Döng, de néma az éj csendje,
Figyelem s hártyám se rezzenve
Hallgatom a hold dalát,
Ìgy siketen vele szemezve
Felfedezem másik, rejtett oldalát.
S döng, némán döng hívó dala,
Már tudom, van más oldala,
Ezért mézédes mázas éneke
A fülemet hát süketen éri.
Nem dúdolhat Hold énnekem!
Nekem ne énekeljék álom,
Ordítson dalt a valóságom!
Mert az éjzenékre süket fülem,
Így táncolok át az életen,
Hogy minden kettőre, kihagy egy ütem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése