Virágdal II.
Virág vagyok egy díszes almafán,
Sziromként nyílok éltem harmadán,
Mégse szállnak rám buzgó bogarak,
Hogy megízleljék kelyhemnek fakadt
Harmatát.
Hiába lengek én szerte-széjjel
Erítem por-szó-szálaim a szélben,
Pillangó, sőt a légy se száll rám
És így ülöm e nagy fának ágát
Végten.
Pedig nektáromat most fakasztom,
Talán ez évben is elhalasztom,
Hogy bibém érjen puha gyümölcsnek,
Mit megrágnak és egyszer kiköpnek
Vajon?
Most virágzok! Most vagyok végre teljes,
Olyan pompásan dús sziromkelyhes.
Most kéne egy parázsló bogárka,
Mi átröppenne egy más' virágra
Nekem.
S szálaimról szólna ott szépeket,
Hisz virágként örökké nem élhetek.
Kell hogy legyen, valamely ág végén
Még egy, mellyel együtt terméssé
Érhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése