Mint hal
Vergődöm az esti ágyban,
Mint haldokló hal a szákban,
Hiába forgok emerre-amarra,
Nincs meg íriszeim nyugalma.
Hánykolódok amarra-emerre,
Altatómat borral szedem be,
Talán ma, talán ma hátha
Rám szakad a halaknak álma,
Már nem bírom kínzó éberségem,
Hát dobnám el inkább létem...
Mintsem legyen még egy
Ilyen éber éjem.
Vergődök, haldoklok, mint halak,
Mik idő előtt értek talajt,
De ők legalább elpusztulnak
S a semmiségben szertehullnak,
Nem mint én, ki csak csapkodok,
A levegőben én levegőért kapkodok,
Mígnem többé már nem fogok
S újra halakkal álmodok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése