A nő

A nő

A nő, ha tényleg, valóban ő,

szerető, féltő temető minden

férfiú gondnak, mindegy

milyen oknak köszönhető,

de urat mindig köszönt egy nő,

s az is, jaj mennyit köszönhet ő!

Nyugvó ölet, hű kegyet,

mi forró szívet temet

s nem csak sajátot,

befogadja ura pitvarát ott

s kettő vér ver 

két testben mindörökre,

együtt áramlanak a vérkörökbe

és minden idők tágas folyamán.

Jaj, képzeletem ismét hova száll?

Messze, hol engem asszony vár,

hogy végre úr lehessek,

hogy gyökerem eresszem,

hisz te vagy már egészem

és én vagyok a te részed!