Da-rab
E világból csak az szabadul,
kinek örök igaz szava hull
s kinek öröm s vigasz hihető,
és jaj, még miket hihet ő;
Szerelmet, hűséget, alázatot,
magas rendű bemagyarázatot
minden aprócska jelenségbe,
Anyát Földbe s Apát az Égbe.
Ki kiszabadulhat, az vég sarja
s ha a mindenség is akarja
rendet tehet koszban s a zűrben
s teremthet káoszban s az űrben
egybe központosult életet
s e föltornyosult végtelent.
Ki rég sarja a vén Holdnak,
az Univerzumot szed darabokra.
E világra messzi da-rab hullt
s örök időkben az megfakult
és anyagba zárták, mi nem ő,
pedig szabad szellem, isten ő!
Csak a tér egy testet rászabott
s nyomott lelket, s atomot egységbe,
ez a fogoj-ember teremtése.
De én a vég fia vagyok,
nekem részeim bolygók és csillagok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése