Hát viszlát!
Most mindeneknek viszlát, szia;
nektek, mesékbe halt királyfiak
s lekvárok, kiket főztek házilag.
Neked eltűnt gyermeki fantázia,
s tájnak, minek kellene még áznia.
Nektek, nemes lelkű arisztokrácia
s azoknak, kiknek semmivé kell válnia,
neked gyönyörűszép Hungária,
gyermekeidnek, falaidnak, fáidnak!
Hát viszlát, viszlát, hello, szia;
nektek, jobbágyságtól rabolt iga
s minden szolgasorba hajtott bika.
Neked űröm egyikének jobbika
és néked is bomba lőtte Hirosima.
Viszlát minden égi kínos ima
s minden régi éji csinos pina.
Hello, szia, mind mi volt, mi van.
Ki kimondja viszlát, az aki lát!
Most mindenkinek viszlát, szia;
Nektek, kiket szerte szél szállni hagy
s mindazoknak, ki bármit vall,
neked is odafent, bárki, akárki vagy.
Viszlát urak s megannyi földi grácia!
Már e talajnak nincs mit elém tárnia,
de csak az nem mondja viszlát, ki vak.
Én kimondom viszlát, szeva, szia;
Nektek, kik igazak s kik hamisak
s mindegyik nézőnek és vaksinak,
viszlát minden nőnek és hapsinak,
mindenkinek, kinek kell ma halnia
s azoknak is, akiknek maradnia.
Viszlát egóm, te ádáz parazita
s nektek is hömpölygő Duna s Tisza!
Hisz csak az mondja, viszlát, aki lát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése