Mindenek tusája
Megint tusára hív
S újra az élet lesz ellenem,
És mellemben a szív
Belehal, ha máshol vagyok, nem veled.
Nem bírja mondom èn,
Hisz pitvara s ere reped ezer fele,
Könyörög holtomért,
Epedezik, összeszorul, hogy veled legyen.
Jaj, mindjárt szétszakad,
De összefogom, nyomom nem engedem,
Mert az est-ég alatt
Ragyog a Hold,s lát mindent szemed.
Látod szétrobban még,
Mert látlak fent, magasan felfele,
Látom, még jobban ég
A lemenő napok elnyelő terhelő fellege.
Megint az ég újra,
Mert hova mennék, oda nem lehet,
S a Föld felé hullva
Megállok, hisz én csak beléd eshetek.
Hát a mindenbe néztem,
Én másmerre nem, csak fel megyek,
Hogy odafent végleg
Veled összefonva mindörökre Egy legyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése