Maskara

Maskara

Légy bátor, bátrabb minden nőnél,

sőt legyél bátrabb a teremtőnél

s te mutasd meg nekem magad,

mert én odabent már láttalak,

de egy maszkot húzol, maskarát,

mi elfedi, hogy lényed hány karát...

Merj nagy lenni, nálam is hatalmasabb,

ne csak én, te is szeresd magad

s mindazt a csodát, mit rejtesz...

Nekem nem más, csak Te kellesz,

hát kódjaid kulcsát rejtsd pupilládba

s ne bújj ismeretlen maskarákba!

Hisz én azokat nem ismerem,

sőt megismerni nem is merem,

mert mindaz az álca nem te vagy!

Tudd, e szép szív soha el nem hagy,

hát légy bátor, ne ily bátortalan!

A szemeimben hát nem látod magad?

Te nem az vagy, kit mondtak,

régi éned kérlek tekintsd holtnak

s hagyd velem magad megszületni

és melletted meg engem ember lenni!

Hadd mondjam érezve azt, szeretlek,

hát szíved gúnya alá ne temessed!

Légy bátor, sokkal bátrabb nálam,

hisz így leszek én is tőled bátrabb...

Légy nő, akit szemeim mutatnak,

hadd lehessek iránya én utadnak

s majd egyszer annak jövő vége.
Légy magad, én csak erre kérlek...

Légy magad végleg,

mert szívedet érzem az enyémnek,

nem rétegelt, önző maskarádat,

engedd szabadon eltemetett lényed

s dobd le magadról kérlek álruhádat!

Mert csak Te vagy nekem,

s nekem nincs ruhám, jelmezem.