Te énnekem!
Mint újszülött gyermek szájából a szavak,
vagy vaksötétben talpak alól az alak,
akár a száraz mederből hínárok s halak,
úgy, ahogy madár se járta tájból a falak
s miként a lágyan eső eső a hidak alatt.
Mint az egyszerű létformákból az erek,
vagy a pszichiátria szobáiból a vekkerek,
akár a bomba lőtte város képéről a terek,
úgy, ahogy a józan véréből a fura szerek
s miként a két ütem, mikor egyet verek.
Mint kép s képzelet embernek, ha vak,
vagy a forróságból a tágas nagy tavak,
akár manapság a novemberi fagy s havak,
úgy, ahogy kint hagyott Colából a savak
s miként, ha nézel saját számból a szavak.
Mint csókokkal teli múlt heti életem,
sőt mindnél jobban hiányzol Te énnekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése