Világ vére
Lassacskán ráborul a vén Európára
a vörös fény s a véres Hold világa
s majd egyszer úgy éri egét a kikelet,
hogy már nem nyugat lesz, hanem kelet.
Nemzeteink vére s magja hullik szerte-szét
és nem játszik értünk senki gyászzenét.
Nem lesznek kik tudják, hol álltak határok,
csak azt, hogy merre dől a hantolatlan árok.
Lassan eltűnnek az európai emberek,
hisz szívük alá halált hozó fű terem,
szere a szerelemnek és elfogadásnak,
de így csak saját hantolatlan árkot ásnak.
Már-már háború dúl mezőink s hegyeink között,
pedig ennek nem itt kéne, hanem az ég fölött,
de míg szívbe van zárva űr s mindenféle Úr,
addig e szép világ magja és vére hull!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése