Kis ideje nem tudok elmémnek s szívemnek kedveset írni.
Úgy hittem, hogy kifogytam, hogy se érzelem, se jó
gondolatom sem támad, mit igényesen szóba, mondatba
vetnék, de nem is a hiány okozza, sőt maga a sokaság.
Olyan rétegelt, már-már össze s elnyomott minden bennem,
mintha egy "kis labdákkal csurig megtöltött szóbából
kívánnál kiszedni egy középsőt" szituáció lépne fel.
Mindenki tudja, mi történik, ha kinyitjuk az ajtó.
Kizúdul mind!
Szóval, ha írok, hirtelen minden előtör s nem tudok
koncentrálni egyre, míg ezer áramli át rajtam.
Lehetnének kockák.
Még úgy is könnyebb lenne elrendezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése