Sírjatok férfiak!
Bárcsak oly könnyű volna sírni,
mint bánatomat versbe írni,
mert az istenért is, férfi vagyok
szóval ha kell, sem sírhatok.
A férfi is bőg, ha nem ő a sajnált,
ha elveszti gyermekét, anyját,
de nem zokoghat csupán magáért
csak azért meg zaklatja a magánlét.
Kőkemény az élet s ha férfi vagy
s acéllá edzed szívedet, élni hagy
egy kétoldalas törött tükör mögött,
amit tartassz a világ s magad között.
Talán nehezebb lenni Föld férfiének,
hisz míg nyílhatnak a női ének,
addig a miénknek kell a zártság,
hogy gyengeségünk meg ne lássák!
S csak a fájdalom a gyengeség,
mi a nőknél még épp szép erény,
az a férfinek szégyen, átok,
de én mégis felzokogok s felkiálltok!
Mert tudom, hogy most senki se néz,
de még így is sírni oly nehéz,
ha könnyeidet saját magadért ejted,
az csak úgy megy ha elfelejte,
ki vagy.
Sírjatok mind férfiak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése