Felriasztott vad
Csörtet, vágtat a megriasztott vad,
menekül végtelen üvegfalak között.
Valami mély álmából felriasztotta
s szívébe ösztönös félelem költözött.
Rohan eszét vesztve, mint az őzek,
lábát törve, magán sebet ejtve,
mint kire az elébb lesből lőttek.
Fut a szegény, fut a kerge.
Szalad minél messzebb, el innen,
hátha rálel valahol a régi Földre,
hol nem lövik hátba lestiben.
Hol vad maradhat mindörökre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése