Egy ideje nem érzem, hol van élet s álom határa,
mintha egyik a másikba szublimálna folyamatosan
apró darabokban, s néha már, mi álmomban voltam
reggel is úgy kelek, este meg mi nappal vagyok
az leszek. Elmerülök abban, ahogy elvegyülök
e két érthetetlen lét között, de mégis mindig négy
falba ütközök. Mindkét napszakot titok járja át
s magától a titok nem fedi fel magát, ezért én,
ha tehetem, álmomat életembe keverem, akkor
is ha Nap süt vagy ha Hold ragyog, míg meg nem
értem, hol vagyok.
Tán miután rájöttem, hogy mit hogyan,
megismerem lehet a titkomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése