Holdsarjszerelem
Mikor a nap-éj tudat meghasad
én mindenemet gondtalan levetkezem
s bár nem egészen, de tudatalatt
egy más valósággal szeretkezem.
Bájos, szinte leírhatatlan csodákkal teli,
olyan mintha nutrikus részem lenne
sén az volnék valamiképp őneki.
Valahogyan feltölt engem szerelemmel.
Míg valóban csak szeretnék, éjjel szeretek,
mert még nem lelem időben s térben
az egy életre kiegészítő felemet,
kit már ismerek álmaimból régen.
Álmom, elmém éjjelente elszáll vele
fel a Holdra, talán még annál is messzebb
s az Univerzum egyik vége fele
örökkön-örökké végtelen szerelmeskednek.
...
Az imént a Hold sarjával szeretkeztem
s éreztem az Egyet, úgy bizsergett
a testem, mint mikor áramba nyúltam.
De emlékszem, akkor elfakultam,
most meg öröm szikrázott szerte-tova.
Megnyugtat a fenyő töve,
itt titkon át szerethetek a lányba.
S gyanút sem vetek kedves Holdanyánkban.
Hátha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése