Gyermek zokog
Megtört a lelkem, súlyként feszül bordámnak
s mint az éhes gyermek úgy zokog,
mert nem ad tejet a melle az anyjának.
Ő nem! E világban csak én szopok.
Szinte őrjöng, már-már fejét vesztve
esik a világot elzáró mellkasomnak
s néha annak izomfalát felrepesztve
ki-ki szakad apró darabokban.
Zokog, éhes, egyre kevesebb vagyok,
mellem hűlő vérben ázik, Űr tátong...
Csillagokat hagyok el, újakat nem kapok.
Sírva könyörgök múljék el e kínzó átok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése