Védelmezed létünk, magad
ellen beszélsz s ellenem.
Mondod folyton fojtott szavad:
Jobb, ha úgy élsz, hogy nem velem.
Vedelmezed gyengeségünk
e pusztitó átkot, a magányt,
így a végén, mi lesz vélünk,
ha saját valónk emészti önmagát?
Félsz, féled a nálunk nagyobb
érthetetlen érzéseket.
Én is félek, mert hatalmasok,
attól félek, tévesek-e...
Félünk feltenni a kérdéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése