Gyilkoltam éjjel
Torkom kaparó homállyal ért reggelem,
felkavaró álmom kellett megértenem,
miért öl meg két remegő puszta kezem
valaki olyat, aki kedves nekem?
Én tettem, az egészet belülről láttam,
markaim kőként feszültek a lány nyakára
s ő köhintve, szusszantva sőt nyelve se,
szó nélkül tűrte, miként megöli kedvese.
Az egésznek egy szemvillanás alatt vége lett,
mikor szemem az övében magamba nézhetett
és rájöhettem, mindez álom honnan ered...
Felkeltem.
De ma biztos, hogy visszamegyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése