Az erdőn
Rohanok át az erdő fölött
a lombkoronán,
semmi az ég s elmém között.
Templom tornyán
is tovább láttam az ösvényt
a lombokon,
s szegve minden törvényt
csak loholok
az égi ágakon, leveleken.
Súlytalan
mozdul alattam, nesztelen
minden fa
a talpam alatt elsuhanva.
S hirtelen,
magamat azon rajtakapva,
hogy jelen,
jelen pillanatban meg kell állnom,
ugyanis
jelenemen most álomvilágom
utazik.
júl.23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése