Disszidáló vers

Disszidáló vers

Mondom én, Otto Ödön nektek,

Ha meghallgattok, rám figyeltek

Ti magyar nemzet ifjúsága

Disszidáljatok a nagy USA-ba!

Hisz itt pécsi fakó fogoly lelkem

Kitört, érzem szabad lettem.

Tudom létünk nincs hiába,

Csak disszidáljunk Amerikába!

Nem olyan, mint a filmeken,

Tán nem is jártam jobb helyen!

Mondjátok, nem vágytok szabadságra

Ti magyar nemzet ifjúsága?

Ha nem, hát lelked fogoly legyen,

Szoruljon köréd hulló-nemzeted.

Nem igaz, hogy nincsen vágyad,

Szabad elmédnek büszke álma!

Vagy csak Te, csak Te légy velem,

Míg disszidálok fogd a kezem! 

Meneküljünk az Új-világba,

Szeressünk ismét, újra egymásba.

Itt! Ne ott! Száll a szelen, 

A kósza múlt s a jövő jelen.

Szabaduljon régvolt ifjúsága,

Ebben az új, más világban.

Hisz szabad újra a ketrecem,

S hogy örökké az legyen

Csak rád vágyom semmi másra,

Te vagy szívem Amerikája!

Szept.21.