Patak
Halkan csobog alám a patak
s benne a kis halak
olyasféle körtáncot járnak,
majd a csillogással egybeválnak,
míg a kis patak átcsobog,
de elegánsan, pedig lohol.
Én is csak fodrain látom,
azon a pár, apró hullámon,
mik a csillogást szülik,
s kérdi; ki vagy? Ki ül itt?
Miért itt? Miért itt teszed?
Nincs más? Nincs jobb helyed?
S válaszolok, mert enyhül
csobogása; Az ki ideült
egy férfi a sokból,
nem messze ide, a városból,
ki lelkét kitárni jött,
s megnyugvást, pihenőt
látott a parti csendben,
látott valamit benned,
s bármerre megy, nincs helye,
mert úgy érzi mindene
a helyén válik, bontakozik,
ezért üli a partod itt.
Júl.22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése